A bosszúállás istennői, akiket a megcsonkított Uranosz vérétől megtermékenyült Gaia szült. Az Erinnüszök khtonizmusára utal egy másik, az Éjtől Erebosztól való származásukról szóló mítosz is. Hárman vannak: Alektó, Tisziphoné, Megaira. Aidész és Perszephoné birodalmában lakoznak, de megjelennek a felvilágon, hogy bosszút, őrületet, ellenségeskedést szítsanak. A Gorgó-méreggel átitatott Alektó haragot önt Amata, a latinok királynője szívébe, kígyó képében hatol keblébe, és elveszi az eszét. Alektó ijesztő banya alakját ölti fel, harcra tüzeli Tumust, a rutulusok vezérét és véres összecsapást idéz elő. Az Erinnüszök ocsmány külsejű öregasszonyok, haj helyett kígyók tekergőznek a fejükön, kezükben égő fáklyát visznek. Szájukból vér csepeg. Az Erinnüszök khtonikus istenségek, az anyai jogok védelmezői. Anyja meggyilkolása miatt üldözőbe veszik Oresztészt, és vitába keverednek az Oresztészt pártoló Athénével és Apollónnal. Aiszkhülosz az Eumeniszekben bemutatja az Erinnüszök által tébolyba kergetett Oresztészt, az Areiopagosz ítéletét, és az Erinnüszök megbékélését az új istenekkel, mely után az Erinnüszök az Eumeniszek ("jóindulatúak") elnevezést kapják, s ezáltal gonosz mivoltukat a törvényesség őreinek szerepével cserélik fel. Ebből ered a görög természetfilozófiában az a felfogás - Hérakleitosznál -, hogy az Erinnüszök "az igazság érvényesítői", mivel engedélyük nélkül "még a Nap sem lépi túl mértékét". Az Erinnüszök hosszú folyamat erdményeképpen váltak a holtak jogait védelmező khtonikus istenekből a világ törvényes rendjének szervezőivé. Az Erinnüszökkel a római Furiákat ("őrültek", "ádázak") azonosítják.
Forrás: Mitológiai enciklopédia I.; Gondolat Kiadó, 1988