Odüsszeusz Ithaka királya, akit a rómaiak Ulixes néven ismernek. Ő a trójai háború egyik vezetõ egyénisége, a Trójából való, tíz évig tartó hazatérést elbeszélõ Odüsszeiának pedig õ a központi hõse. Habár Laertész, Ithaka királya törvényes fiának ismeri el, némely változatban Odüsszeusz anyja, Antiklea már terhes volt a tréfamester Sziszüphosztól, amikor hozzáment Laertészhez - erre vezethető vissza Odüsszeusz ötletessége és furfangossága. Ennek egyik korai példája az, ahogy elnyerte felesége, Pénelopé kezét. Pénelopé a spártai fejedelem, Ikariosz lánya, akinek apja nem engedi, hogy férjhez menjen. Odüsszeusz ezért beáll Helenének, Ikariosz unokahúgának, Tündareosz spártai király lányának kérői közé, és ő az, aki azt javasolja, hogy a minden kérő esküdjön meg, hogy bárkit is válasszon Helené, az összes kérő mindig segíteni fogja, így elkerülhető a bosszúállások sorozata. Tündarosz hálából rábeszéli bátyját, Ikarioszt, hogy engedje Pénelopét férjhez menni Odüsszeuszhoz. Egy fiuk születik, Télemakhosz, és felhőtlenül boldog házasságban élnek, olyannyira, hogy amikor Palamédész eljön Odüsszeuszért, hogy tartsa meg esküjét és csatlakozzon a Trójába induló seregekhez, Odüsszeusz õrültséget színlel, hogy ne kelljen elhagynia családját. Hámba fog egy lovat és egy ökröt, és elkezdi felszántani szigetbirodalma tengerpartját. Palamédész azonban leleplezi: az eke útjába helyezi Telemakhoszt, mire Odüsszeusz megállítja a fogatot, ezzel viszont elárulja, hogy nem háborodott meg. Palamédésznek soha nem tudja megbocsátani hogy túljárt az eszén, és végül a halálát is Odüsszeusz okozza. Mihelyt azonban csatlakozik a görög seregekhez, Odüsszeusz azonnal bebizonyítja, mennyit ér. Először is leleplezi Akhilleuszt, aki Lükomédész udvarában nõnek öltözve álcázza magát. Az Iliászban ő az egyik legbátrabb és legbölcsebb görög harcos. Amikor Akhilleusz visszavonul sátrába, és nem hajlandó harcolni, ezzel Hektórnak adva át a gyõzelem lehetõségét, Odüsszeusznak és társának, Diomédésznek sikerül az éj leple alatt kikémlelni a trójaiak szándékait: elfogják Dolónt, aki értékes tájékoztatást ad nekik az ellenséges seregrõl. Odüsszeusz és Diomédész még Trója falain is átjut, mert el akarják lopni a Palladiumot, Athéné szent képmását, amely nélkül a város bukásra van ítélve, Helené felismeri, de nem árulja el őket. Végül Odüsszeusznak jut eszébe a faló megépítése, amely a vallási áldozat álcájában Trója bukásának közvetlen oka lesz. A görögök a városon kívül hagyják a lovat, és hajóik felé indulnak. Sok vita után a trójaiak úgy döntenek, hogy a háborúnak vége, és behúzzák a lovat a város falain belülre, de természetesen az egész csak csapda: a hajók a szomszédos öbölbe mennek, a ló pedig tele van a Menelaosz és Odüsszeusz vezette görög harcosokkal, akik éjszaka kitörnek, és rohammal beveszik a várost.

Odüsszeusz ugyanakkor képes számító kegyetlenségre is . Amikor Philoktététszt véletlenül megsebesíti Héraklész egy mérgezett nyila úton Trója felé, Odüsszeusz javaslatára hagyják Lémnosz szigetén. És szintén Odüsszeusz az, aki évekkel késõbb leveti Trója falairól Hektór kisded gyermekét, Asztüanaxot, hogy Priamosznak utódja se maradjon. Az a tíz év, amelyet Trója bukása után vándorlással tölt, szintén egyik kegyetlen tettének a következménye. Megvakítja a küklópsz Polüphémoszt, aki Poszeidónnak, a tenger istenének a fia, ezért Poszeidón úgy megharagszik rá, hogy Odüsszeusz soha nem térne haza, ha Athéné közbe nem avatkozna. Utazásai során tehát nemcsak hazáját keresi, hanem saját igaz természetét, valamint az istenekkel való kapcsolatának megértését is. Homérosz fokozatosan érõ és komolyodó jellemet ábrázol, aki rendkívüli próbákon esik át, hogy megtanulja igazán becsülni az otthon melegét. Miután Odüsszeusz megszabadul Polüphémosztól, először a szelek urának, Aiolosznak a szigetére érkezik. Aiolosz odaad Odüsszeusznak egy zsákot, melyben ott van az osszes kedvezõtlen irányú szél, így akarja biztosítani, hogy csak a nyugati szél fújjon, és biztonságban hazaérjenek. Odüsszeusz álmában azonban a hajósok kinyitják a zsákot, azt remélve, hogy aranyat találnak benne. Ehelyett azonban hatalmas vihar kerekedik, amely teljesen eltéríti őket eredeti irányuktól. Végül a laisztrügónoknál, a vad, emberevő óriásoknál kötnek ki, akik egy kivételével mindegyik hajójukat összetörik, és felfalják a legénység nagy részét. Csak Odüsszeusz és maroknyi kis csapata menekül meg. Legközelebbi állomásuk a boszorkány Kirké szigete, aki a felderítõcsapatot disznókká változtatja. Odüsszeusznak viszont Hermész ad egy varázsfüvet, amelynek segítségével képes ellenállni Kirké bûbájosságának. Kirké végül segítséget ígér neki, és Odüsszeusz vele marad egy évig (néhány történet szerint gyermekük is születik). Homérosz igen jól kihasználja azt tényt, hogy mindkét asszony, akivel Odüsszeusznak szerelmi kapcsolata van, halhatatlan, ezért ellenállhatatlan, így szíve mélyén Odüsszeusz hû maradhat Pénelopéhoz. Kirké tanácsára Odüsszeusz megteszi a borzalmas utat a földet körülölelõ folyó, az Ókeánosz partjára, ahol találkozik a halottak lelkével. Köztük van Teiresziasz is, aki tanácsot ad neki, hogyan tud épségben hazajutni, és óvja, hogy semmiképpen ne menjen Héliosz marháinak közelébe. Odüsszeusz anyja lelkével is beszél, aki viszont arra figyelmezteti, hogy Pénelopét megrohamozták a kérők. Beszél még Agamemnónnal is, akit bosszúálló felesége, Klütaimnésztra ölt meg, s Agamemnón azt javasolta, hogy roppant óvatosan térjen meg az otthoni tûzhelyhez.

Odüsszeusz és megmaradt néhány embere ekkor hajóra száll, sikeresen elhaladnak a szirének szigete mellett, akiknek az éneke a férfiak vesztét okozza; sikerül keresztülhaladniuk Szkülla és Kharübdisz szorosán is. Egy kedvezõtlen szél arra kényszeríti őket, hogy kikössenek Héliosz szigetén (ami valószínûleg Szicília), ahol Odüsszeusz tilalma ellenére az éhezõ hajósok megesznek néhány csodatehenet, amíg õ alszik. Amikor újra hajóra szállnak, hajótörést szenvednek abban a viharban, amelyet Zeusz küld rájuk a feldühödött Héliosz követelésére. Ezt csak Odüsszeusz éli túl: hozzákötözi magát egy árbochoz, és kilenc napig hányódik a tengeren, míg végül partot ér Kalüpszó nimfa szigetén. Kalüpszó beleszeret Odüsszeuszba, és rábeszéli, hogy maradjon vele hét évig, de végül Odüsszeusz vágyódása a felesége után meghatja az isteneket, és elküldik Hermészt, hogy beszélje rá Kalüpszót, engedje el a férfit, és segítsen neki újjáépíteni hajóját. Poszeidón azonban még mindig nem zárta le az ügyet. Egy újabb vihar következtében meztelenül és félholtan vetõdik partra a phaiákok földjén. Itt találkozik Nauszikaaval, a király lányával. Nauszikaa ráveszi apját, hogy segítsen Odüsszeusznak. Antiklea szívélyes vendéglátásban részesíti, majd saját hajóján hazasegíti. Poszeidón végsõ, habár elkésett bosszúja kõvé változtatja a hajót útban hazafelé, a a phaiákok földjére. Athéné megjelenik Odüsszeusz elõtt Ithaka partjain, és figyelmezteti a Pénelopét ostromló sok kérő jelenlétére udvarában, majd koldusnak álcázza. Odüsszeusz csak hûséges kondása, Eumaiosz, valamint fia, Télemakhosz elõtt fedi fel kilétét, Pénelopének pedig annyit mond, hogy hírei vannak férje közeli hazatérésérõl. Pénelopé azonban már lemondott arról, hogy férjét viszontláthassa, és beleegyezik, hogy a kérők versengjenek érte: ahhoz fog hozzámenni feleségül, aki meg tudja feszíteni férje nagy íját. Odüsszeusz biztatja terve megvalósítására, s megígéri neki, hogy Odüsszeusz meg fogja menteni egy nem kívánt második házasságtól. Egyik kérő sem tudja megfeszíteni az íjat, de Télemakhosz ragaszkodik hozzá, hogy engedjék meg a „koldusnak” is, aki könnyedén kilövi a nyilat, és azonnal a kérők ellen fordul. A Télemakhosz nevelőjének, Mentórnak álcázott Athéné is segíti ebben. Pénelopé először nem akarja elhinni, hogy ez valóban Odüsszeusz, de végül is meggyõzik róla. Az Odüsszeia a kérők legyõzésével és Odüsszeusz és Pénelopé egymásra találásával, valamint az ithakai békés élet képeivel fejezõdik be. A késõbbi történetek pedig arról szólnak, miként engeszteli ki Odüsszeusz Poszeidónt: Teiresziasz tanácsait követve biztosít magának békés öregkört és természetes halált. Teiresziasz azt tanácsolja neki, hogy egy evezővel a kezében menjen át a szárazföldre, és gyalogoljon addig, amíg olyan népre nem talál, akik oly távol laknak a tengertől, hogy az evezőt rostalapátnak nézik. Ott elássa az evezőt, és feláldoz egy kost, egy bikát és egy vadkant Poszeidónnak, aki végül lecsillapodik.