A görög mitológiában Aiolosz királynak és feleségének, Enaretének a fia. A világ legravaszabb, legagyafúrtabb emberének tartották, aki az istenekkel szemben tanúsított csalafintaságáért örökre meglakolt. Sziszüphoszt tartották Korinthosz alapítójának. Az egyik történet szerint azzal vonta magára Zeusz haragját, hogy elárulta: látta, amint a legfőbb isten elrabolta az egyik folyóisten lányát. Zeusz elküldte Thanatoszt, a halál fekete istenét, hogy vigye le Sziszüphoszt az alvilágba, de a dolog a visszájára fordult: az agyafúrt halandó vetette fogságba Thanatoszt. Amikor az istenek összefogtak ellene, és lelke mégiscsak az ártnyak birodalmába került, ékesszólásával meggyőzte Hádészt, az alvilág urát, hogy engedje őt vissza a földre, amíg ellátja a felesége baját. Előzőleg ugyanis meghagyta az asszonynak, hogy halála esetén testét ne égessék el, és a temetési áldozatot nem mutassák be - Hádész hiába várta tehát az előírt adományokat. Miután Sziszüphosz megkapta az engedélyt, visszament a földre - és ott is maradt. Ekkor Zeusz végképp türelmét vesztette, és kegyetlen büntetést mért rá: amíg világ a világ, egy sziklát kellett felgörgetne egy magas hegyre, amely még a csúcs elérése előtt visszazuhant, így a munkát újra és újra elölről kellett kezdenie.
(Forrás: Arthur Cotterell: Képes Mitológiai Enciklopédia; Glória Kiadó, Budapest, 1997.)