A görög mitológia legjelentősebb istene, akinek római megfelelője Jupiter. Neve valamilyen formában a legtöbb indoeurópai nyelvben megtalálható, s azt jelenti: "ég", "mennyi", s először az időjárás istene volt. A villám később is szokásos fegyvere marad, s leggyakoribb jelzője Homérosznál a "mennydörgő". Kultusza azonban nagyon hamar mindenre kiterjed, és a világ minden dolgát az ő ítélete alá tartozónak tekintik. Homérosz "az istenek és az emberek atyjának" hívja, pedig szoros értelemben véve ő csak testvére a legtöbb jelentős istennek, az embert pedig Prométheusz teremti meg Athéné segítségével. A görög mitológiában Zeusz hatalmát abból a tényből nyeri, hogy ő Kronosz és Rheia egyetlen olyan gyermeke, aki megéri a felnőttkort. Kronoszt figyelmeztetik, hogy egyik gyermeke meg fogja dönteni hatalmát, ezért mindnyájukat megeszi születésükkor. Rheia azonban elrejti a legkisebbet, Zeuszt, Kréta szigetén. Felnőve első felesége, Métisz segítségével életre kelti bátyjait és nővéreit. A titánok elleni elkövetkező csatában Kronosz hatama megdől, s ez az olümposzi isteneknek az ősi görög istenségek feletti győzelmét szimbolizálja. Zeusz és két fivére, Hádész és Poszeidón ezután sorshúzással felosztják maguk között a világot: Hádész lesz az alvilág istene, Poszeidón a tengereké, Zeusz az égé, a föld és Olümposz hegye, az istenek lakhelye pedig közös terület marad. A görögök Zeuszról azt tartották, hogy egész sor istennőt elvett feleségül, akik közül több eredetileg a föld istensége volt. A görög mitológiában az ég istenének és a föld istennőjének az egyesülése alapvető jelentőségű, és valószínűleg az indoeurópai bevándorlók férfiközpontú kultúrájának és a Földközi-tenger vidékén nmeghonosodott anyaistennő-kultusznak a keveredését jelzi. Zeusz első társa a titán Métisz, de amikor teherbe esik, Gaia figyelmezteti Zeuszt, hogy a következő gyermek éppúgy meg fogja hatalmát dönteni, mint ahogy ő tette apjával. Zeusz ezért felfalja Métiszt, s vele együtt a meg nem született gyermeket, aki idővel eléri teljes nagyságát, és kipattan Zeusz homlokán át: ő Athéné, a bölcsesség istennője. Themisz, Zeusz, következő felesége szintén titán, s ő szüli a Moirákat (Párkákat) és a Hórákat (évszakokat). Annak ellenére, hogy ő a főisten, Zeusz hatalmát néha megkérdőjelezik. Amikor Athéné, Poszeidón és Héra fellázad ellene, csak Thetisz menti meg aki segítségül elhozza az óriás Briareószt Tartaroszból. Végül a föld ősi istene, Kronosz anyja, maga Gaia is megelégeli Zeusz fölényeskedését, és világra hozza a gigászokat, akik megtámadják az Olümposzt. Létrehoz egy csodanövényt is, amely a gigászokat halhatatlanná és legyőzhetetlenné teszi, Zeusz viszont megakadályozza, hogy megtalálják: elfedi a nap, a hold és a csillagok fényét. Az istenek azonban még így sem elég erősek ahhoz, hogy legyőzzék a gigászokat: szükségük van a halandó hős, Héraklész és mérgezett nyilai segítségére. A gigászok legyőzése után Gaia megszüli Zeusz legveszélyesebb ellenségét, Tüphónt, akinek majdnem sikerül Zeuszt legyőznie, de aztán Hermész közbeavatkozik. Zeusznak mint főistennek a hatalmát és annak megerősítését tükrözi az, ahogyan az Iliász és az Odüsszeia ábrázolja: élet és halál fenséges és nem részrehajló urának. A különleges tiszteletet, amellyel a görögök övezték, jól tükrözi az a tény, hogy jelenlegi tudásunk szerint Zeusz, a többi istentől eltérően, egyetlen görög drámában sem szerepel.