Odüsszeusz útvonalának meghatározásához az Odisszeia szövegét vettük alapul. Ebben az egyes szakaszokon fújó szeleket a görög nevük alapján azonosítani lehet, és ma is ezek a szelek fújnak.

Az akkori hajók hátszéllel, vagy attól legfeljebb 45 fokot bezáró irányban tudtak hajózni. A sebesség meghatározására egy biztos adat, amikor Odüsszeusz elmesélte egy utazását Krétáról a Nilushoz:



XIV. ének 252.sor (213.old.):

"… elhagytuk mi a tágterű Krétát,
északi tiszta-erős széllel szállva hajóztunk
könnyen előre, akár a folyóban. Baj nem is érte
egy bárkámat sem: sértetlenül ülve pihentünk,
kormányos meg a szél igazították csak a bárkát.
Bővizű Aigüptosz folyamát ötödik nap elértük."

Ez a távolság 350 tengeri mérföld , ha a "tágterű" jelzővel a Messzara-öblöt, Kréta legnagyobb öblét vesszük alapul. Az "ötödik napon" kifejezés 4 naptól 5 napig tartó időtartamként kezelhetjük, akkor a hajók sebessége:

- 350 tengeri mérföld / 4 nappal = 87 tengeri mérföld /nap, ami 3,6 tengerimérföld/óra (amit a tengerészek csomónak hívnak)

- 350 tengeri mérföld / 5 nappal = 70 tengeri mérföld /nap, ami 2,9 csomós sebességnek felel meg.

Ennek alapján Odüsszeusz hajóinak sebességét kb. 3 csomónak (ami 5-6 km/h), vehetjük az egyes helyek távolságának megállapításánál. Szélcsend esetében evezővel hajtották a hajókat, ekkor a sebességük lecsökkent kb. a felére...

A bolyongás kezdete:
 

"Most azután sértetlenül értem volna hazámba; csakhogy amint fordultam ez útra Maleia fokánál, messze Küthérétől űzött Boreász, meg a hullám. Kilenc hosszú napon át hányódtam a szörnyü viharban Sokhalu tengeren át; tizedik nap végre elértünk partja elé a virágot-rágó lótuszevőknek."
(128.o.)

A Peloponézoszi-félsziget déli csücskénél már csak 2-3 nap hajóútra voltak Ithakától, amikor szörnyű viharba kerültek és nem tudtak észak felé befordulni. Ez a vihar volt az Odisszeia "előidézője".

A lótuszevők országa:
 

A vihar 9 napon át sodorta a hajókat dél és nyugat felé kb. 650 mérföldet. Ekkor partra vetette őket a tenger egy különös országba, ahol a "bennszülöttek" lótuszt ettek és aki megkóstolta ezt, az mindenről elfeledkezett.

A küklópszok földje:

"Onnan előrehajóztunk hát, keseregve szivünkben; s törvénynélküli dölyfös Küklópsz-nép mezejére ért a hajónk, kik a nemmúló örök égilakókban bízva, kezükkel nem szoktak soha szántani-vetni, s minden megterem ott, noha földbe nem ültet senki:"
(129.o.)

Zendüléstől tartva Odisszeusz gyorsan elfogatta és az evők mellé kötöztette a lótuszt kóstolt embereit és útra kélt. A csillagok állása szerint délre került, ezért észak felé kezdett hajózni, míg el nem jutott a küklópszok országánál lévő kecskék-szigetére, ahol egy ködös hajnalon partot értek.

Áthajózott Odisszeusz a Polüfémosz nevű küklópsz barlangjához, aki később elfogta őket, és a hajó legénységéből bevacsorázott. Később Odisszeusz bosszúból megvakította .
 

A szelek-szigete:
 

"Aiolié szigetére kerültünk ekkoron; ott él Aiolosz Hippotadész, aki kedves az égilakóknak; Úszó szép sziget ez; rézfal kanyarog körülötte Végig; büszke szilárd, s a kopárt szirt fut fel az égre."
(143.o.)

A küklópszoktól a kopár szigetre jutott, amelyen a Ailosz, a szelek úra élt családjával. Lányai a fiaival fertőzték a vért. Ailosznak megtettszett Odisszeusz, ezért a viharos szeleket bekötött egy bőrzsákba, hogy könnyen hazajuthassanak a tengerészek. Csak a lenge Zefirosz hajtotta a hajókat, amikor 9 nap elteltével megpillantották a "hazai partokat". Ez valószínűleg az olasz csizma "spicce" lehetett, hiszen Odisszeusz nem tudott Olaszország létezéséről.

Ekkora már Odisszeusz annyira elfáradt, hogy mély álomba merült. A társai azt gondolták, hogy az Ailosztól kapott bőrzsákban kincs van, és meg akarták nézni. Amint kinyitották azt, az összes szél kiszaladt, ismét szörnyű vihar támadt, ami visszavitte őket a szelek-szigetéhez. Ailoszban feltámadt a gyanú, hogy talán az istenek megharagudtak Odisszeuszra, és ezért elüldözte a tengerészeket.

Lamosz városa felé:

"Mégis hat napon át éjt nappá téve hajóztunk, aztán megláttuk Lámosz meredekfalu várát, Télepüloszt, hol a laisztrügon él, s hol a pásztor a pásztort Szólva köszönti, mikor beterel, s felel az kiterelve."
(145.o.)

A lausztrügónok földje. Eljutottak egy olyan helyre, ahol egy kanyon-sszerű öbölben lévő vár lakói megtámadták a flottát. Minden hajó elpusztult, kivéve Odisszeusz hajóját, aki óvatosságból csak a kanyon bejáratáig merészkedett.

Kirké:

"S Aiaié szigetére, kerültünk ekkoron; ott él széphaju Kirké, félelmes, zengőszavu isten, testvérhúga a fondorlelkü nagy Aiétésznak;"
(147.o.)

Dél és kelet felé hajózva eljutottak Kirké szigetére. Kirké egy csodálatos fiatal nő volt, akinek kedvenc időtöltése a varázslás volt, így disznókká változtatta Odisszeusz tengerészeit. Odisszeusz ettől a sorstól Hermész segedelmével menekült meg. Később Kirké beleszeretett és egy évig tartó boldog szerelemben éltek, amelynek gyümölcs Odisszeusz második fia, Telegonosz (magyarul: távolban született) volt.

Hadész országa:

Egy év elteltével már nagyon mentek volna hazafelé a tengerészek, de Kirké elmondása szerint a hazafelé vezető utat csak a Hádész országában "élő" thébai vak jós tudja megmutatni. És ők erre felkerekedtek, oda vissza megjárták egy nap alatt az utat.

Szirének:
 

A hazafelé vezető úton el kellett haladniuk a Szirének-szigete mellett. Aki meghallotta éneküket, azt a halál várta. Odüsszeusz kiköttette magát a hajó árbocához, a társai fülét viasszal eltömítette, így Ő kockázat nélkül végighallgathatta az éneket.


A bolygó sziklák:

Szkülla: A Messinai-szoros bejáratánál élt az elvarázsolt szörny, aki kiragadta a hajókból a tengerészeket, a bal parton.

Kharibdüsz: A jobb part az ott kavargó félelmetes örvénytől volt veszélyes. Odisszeusz döntés elé került. Vagy biztosan felfalatja 6 emberét a bal parti szörnnyel, vagy elpusztulhat a hajója minden emberével együtt a jobb parti örvényben. Ő az előbbi választotta.

A Napisten mezeje Kirké útmutatása alapján eljutnak majd egy mezőre, ahol a Napisten barmai legelnek majd. Nem szabad levágniuk egyet sem, mert akkor nem érnek soha sem haza. Nem fogadták meg ezt a tanácsot, az 1 hónapos kedvezőtlen viharos időjárás miatti feszült helyzetben, az éhezéstől tartva levágtak néhány barmot. E miatt megharagudtak az istenek, és az elindulásuk után nem sokkal később támadt viharban összetört az utolsó hajó is. Egyedül Odisszeusz menekült meg.
 

Kalipszó nimfa:
 

"Hosszu kilenc napon át hányódtam, végre az éjjel Ógügié szigetére vetettek az istenek: ott él Félelmes, zengő isten, szépfürtü Kalüpszó."
(191-192.o.)

Kivetette őt a tenger egy szigetre, ahol Kalipszó élt. Itt szintén évekig "élvezte" a hölgy vendégszeretetét, amelynek gyümölcse még két gyerek lett. Később az istenek parancsára Kalipszó hazaengedte Odisszeuszt. Tutajt ácsolt és el indult hazafelé.


A fajákok földje:
 

Hazafelé ismét hajótörést szenvedett, majd a fajákok földjére került.



s